Kezdetek

2011 március 27. | Szerző: Chamuel85 |

 Júniusban lesz az esküvőnk a Párommal. Kicsit izgulok miatta, mert a házasság számomra szent dolog. Én vagyok tipikusan az a konzervatív fiatal, aki komolyan veszi. Akinél valami hatalmas bibinek kell történni, hogy válással végződjön.

Sok buktatón és döcögős úton jutottunk el idáig. A legnagyobb buktatót, az anyós és após okozzák. Velük szerintem örök harc lesz az élet.

Anyuci nem akarja elengedni a fiát, pedig ott a férje… Illetve van egy 12 éves kicsi fia… Ha lesz neki bnője, sokkal nehezebb helyzetben lesz. Mert az anyós a fiával alszik a franciaágyban, az apa meg egy másik szobában..  Nekem egy idealista álmom, hogy ilyen helyzetbe sose kerüljek. Szeretném, hogy mindig a párom legyen a támaszom, a társam, a gyermekem pedig az ajándék, akinek egy tiszta lelket és nyugodt környezetet biztosíthatok, ahol anya és apa szeretik egymást.

Most nagyon úgy néz ki, nem gyűlik össze a pénz az esküvőre és hitelt veszünk fel… A hitel meg azt váltja ki belőlem, hogy házasodjuk össze szépen csendben…

Illetve félek az anyóstól, hogy ott is valamivel provokál. De lehet, hogy nem bölcs, de most kinyílok és megkérem, hogy fogadja el, hogy egy különálló család lesz a miénk és ne akadályozza a harmóniánkat. Most a párom esküvői öltönyébe kötött bele, mert fekete lesz. Szerinte gyászos és összeszedi az összes pénzét és vesz inkább neki egy szép sötétbordót… Olyan boldog volt a “férjjelöltem”  Büszkén nézte magát az üzletbe, az eladó is megdicsérte, az anyós meg… A párom csendes, sose szólt vissza az anyjának… aki ezt szerintem kihasználja. Nem tudom  mi lenne a bölcsebb. halkan tűrni vagy megmondani, hogy kinek melyik udvaron kell söprögetni…